A mai világban sajnos nem sokan mondhatják el magukról, hogy szeretik a munkájukat, és szeretnek bejárni a munkahelyükre dolgozni. Én azon szerencsések közé tartozom, akik kifejezetten imádják a munkájukat. Sőt! A munkamániás jelző mondhatni enyhe kifejezés.

Mindig is újságíró szerettem volna lenni. Már az iskolában is minden vacakról feljegyzéseket irkáltam. Az újságírást mindig nagyon érdekes és változatos munkakörnek tartottam. Amikor bele kóstolhattam gyakornokként a journalista életmódba, egyszerűen megőrültem. Bele szerettem az egészbe, mert pörgős és kifejező. A hír gyártás mellett az egyéni véleményemet is bele fűzhetem a cikkeimbe, így a saját kézlenyomatom is ott marad picit. Pár év eltelt mire felvettek ahhoz a céghez, amelyhez sokáig csak nagy reményeket fűztem. Lelkes voltam és motivált. Már a kezdeti nehézségeket (beilleszkedés, ranglétra, amatőr) sem tartottam leküzdhetetlen akadálynak. Több, mint egy év kemény munka, kitartás és lelkesedés meghozta a gyümölcsét: elismerték a munkámat. A csapatépítő tréningen a főnököm megdicsért, majd átnyújtott egy méreg drága és szuper Laptopot egy hozzá passzoló Laptop táskával, ami nagyon kedves volt a szívemnek, hiszen rajta volt az újság logója. Büszkén használom a mai napig a kedvenc fekete Laptop táskámat.