A főnököm szereti a pontosságot. Túlságosan is! Kb. fél éve dolgoztam a cégnél, amikor megtörtént, hogy elkéstem, de elég csúnyán, konkrétan 45 perc "csúszásban" voltam. A másnaposság képes új idősíkokat létre hozni.

A gond az volt, hogy iszonyat sok meló zúdult ránk arra a hétre, így minden perc érték volt. A kollégáim is feszültek voltak. Már készültem frissíteni az önéletrajzomat, mert arra számítottam, hogy innen repülök. A főnök tényleg rühelli, ha késik valaki. Kétségbe voltam esve, hogy milyen hihető magyarázattal álljak elő. Remegve léptem be az irodába, amikor a döbbenet ült ki az arcomra. Ugyanis az asztalomon egyetlen dolog várt. Aznap valószínűleg jó napja volt a górénak és az azonnali felmondás helyett megajándékozott egy állati menő asztali órával, ami világóra is egyben. Na igen, sok múlhat az időn. Azt hiszem, az idő nem csak pénz, de igen értékes tanuló intervallum is.